Miért kezdünk blogot írni?

Sok mindenért. Problémánk van, amit szeretnénk megosztani, megoldani. Valami tudás birtokában vagyunk, amivel segíteni szeretnénk másoknak. Azt hisszük, hogy „valami” birtokában vagyunk és ezt minden áron közkinccsé szeretnénk tenni. Cserébe mindig várunk valamit: elismerés, megismerés, dicséret, visszaigazolás, válaszok netán megrendelés…

 Arra vagy kíváncsi engem mi hajt? Terápia jelleggel szeretném ki(s)írni magamból a problémáimat. Arra számítok, hogyha az olvasó kicsit is ráismer saját élethelyzetére, ezzel esetenként segíteni is tudok. Nem vagyok tökéletes. Sőt. Követek el hibákat, amikért keményen megfizetek. Én szeretek olyan történeteket olvasni, ami már velem is megtörtént vagy éppen most történik. Amikor nem tudom, hogyan lépjek ki egy adott helyzetből, segítségemre vannak mások ismeretei. Olcsóbb mások hibáiból tanulni, de valahogy mégis szeretünk saját bőrünkön tapasztalni. Mintha kötelező lenne.

 Aki ezt az oldalt olvassa, garantáltam megismer, ráismer, elismer, megdöbben, rádöbben, egyetért vagy cáfol, de legalábbis hozzászól vagy be(le)szól.

 Az oldal leginkább nőknek szól, azt is mondhatnám, hogy „NŐ Kapja”, de azt sem bánom, ha lesz olvasóm a másik nem képviselői közül.

 A blog címe, „egy nem tökéletes nő blogja” annyit tesz, hogy én sem tudom a jó megoldásokat, a válaszokat, arra hogy mikor mit tegyek, hogyan döntsek jól, mit kezdjek az életemmel, mi az életfeladatom. Csak egy útkereső vagyok. Hiszem, hogy az utunkba kerülő nehézségek, problémák, konfliktusok netán veszteségek, mind abban segítenek, hogy fejlődni tudjunk, megugorjunk egy következő szintet, ráleljünk az útra. A mi saját utunkra, ami elvezet a célhoz, amit boldogságnak hívnak. Hívják azok, akik tényleg tudják mit jelent ez a szó valójában.