MINERVA – Nincs rossz döntés, csak hosszabb út…

A parti nem sokkal este hét után kezdődött. Csupa előkelőség, drága holmik, pezsgő és homár. Amy késve érkezett, mert a fotózás kicsit tovább tartott, mint tervezte. Profi modellként rengeteg munkája volt. Egy-egy megbízással többet keresett, mint egykor, amikor még tanárként tengette nem túl izgalmas életét.

De egy ideje megváltozott minden. Jonasba véletlenül botlott bele. Egy összejövetelen találkoztak, ahol Amy hostessként szolgálta fel az italokat. Jonas azonnal belebolondult, ahogy meglátta. Egész este nem tágított mellőle. Hazakísérte, és azóta is vele van. Amynek tetszett a rangot villantó autó, a drága ajándékok, a híres emberekkel telt partik. Az ő közbenjárásával kapott munkát Amy egy Jonas-közeli modellügynökségtől is. Amy szerencsés volt. Arca sugárzóan gyönyörű volt, teste szintén címlapra kívánkozott. Amynek tetszett ez a világ. Magával ragadta, szinte elvarázsolta őt a hírnév és a csillogás. Sok ember vette körül, barátai körülrajongták, ám ezek többnyire felszínes kapcsolatok voltak.

Amy mindent megszerzett, amire szüksége volt. Így vagy úgy, de mindig tudta, hogy kit kell keressen, kitől milyen szívességet kérjen. Mindig megragadta a lehetőségeket. Ha nyílt egy ajtó, ő azonnal belépett. Soha nem nézett vissza, nem látta a maga mögött záródóakat. Csak azokba a kapcsolatokba áldozott energiát, ahonnan valami előnyt remélt. Jonas mellett is csak szövevényes üzleti ügyei miatt tartott ki.

Látszólag boldogan élt gyönyörű házában Los Angeles legelőkelőbb városnegyedében. Mindene megvolt, amiről milliók csak álmodnak, vagy álmodni se mernek.

Amy fáradt volt, így nem várta meg a parti végét, hanem hazaindult. Egy vodka narancsot ivott mindössze, azt is már jó néhány órája. Hajnal egy óra volt. Elindult a kocsija felé. A tűzpiros porsche színe remekül passzolt hófehér estélyi ruhájához. Hosszú vörös haját kiengedve viselte, így jobban érvényesült annak eredetin észbontó színe. Táskáját az ülésre dobta, majd behuppant a vezető oldalra. Kellemes nyáreste volt. Enyhe szellő simította végig az arcát. Amy imádott éjszaka vezetni. Szerette a sebességet, de biztonságosan vezetett. Ezt még édesapjától tanulta.

A tengerpart mellett vezetett az út. Enyhe kanyarok szabdalták az egyhangú egyeneseket. Amy szerette hallgatni a tenger morajlását. A sós illat pedig gyerekkori emlékeket idézett fel benne. Most is egy ilyen régi kép jelent meg előtte. Elmosolyodott. Ám a következő pillanatban kicsit jobban eltekerte a kormányt a kanyarnál és felugratott az útpadkára. A kerék nagyot ugrott, amitől Amy idegesen visszarántotta a kormányt. Az autó, fékezés nélkül rohant bele az útszéli koros fába. Amy a kormányra borulva feküdt. Fején csúnya seb éktelenkedett, amiből lassan szivárgott a vér.

Amynek nem voltak fájdalmai. Látta magát mozdulatlanul a ronccsá tört autójában. Mintha külső szemlélő lenne, mintha csak ő lett volna az első odaérkező bámészkodó.

– Mi történt velem? – futott át az agyán. Jajj ne, csak nem az a rész kezdődik, hogy fény az alagút végén?

De mielőtt bármit is felfogott volna, egy hang kezdett beszélni hozzá.

– Ne ijedj meg Amy – szólalt meg egy rekedtes hang.

– Meghaltam? – kérdezett vissza Amy elcsukló hangon.

– Nem. Ennyire nem egyszerű a helyzet.

– Akkor mi történik most velem?

– Beszélgetünk. Tudod, nem jó irányba mennek a dolgok.

– És ezt most tényleg itt, és így kell megbeszélnünk?

– Másképp nem vettél volna komolyan…

– Ezt nem hiszem el. Fáradt vagyok. Haza akarok menni.

– Még mindig nem érted. Letértél az utadról.

– Tudom, egy kicsit jobban ráhúztam a kormányt.

– Ejj, nem arról az útról. Nem azt csinálod, ami az életfeladatod lenne!

– Hát már itt is megszabják, hogy mit tegyek? – zsörtölődött Amy.

– Te döntesz. Választhatsz bárhogy. Én csak azért vagyok itt, hogy segítsek a számodra legjobb döntést meghozni.

– Jó. Mondd meg mi a baj? – kérdezte Amy elgyötörten.

– Vedd észre! Egy álomvilágban élsz. Körbevetted magad hamis barátokkal. Szerepet játszol. A játék jól megy, csak nem ez a te szereped!

– Ha most a rendezős dumával jössz, komolyan itt hagylak! – mordult fel a lány.

– Nézz bele a tükörbe! Figyeld meg magad. A kapcsolataidat. Látsz igazi érzelmeket? Igazi szerelmet? Önzetlen barátokat? Könnycseppet? Meghitt pillanatokat? Volt valaha is érzelem, amit nem pénzért kaptál meg?

Amy csendbe maradt. Már nem akart visszavágni. Nézte a tükörbe magát, eddigi életét. Mikor is volt utoljára igazán boldog? Rájött, hogy Mindent Megmondónak igaza van. Ez az egész egy illúzió. Felépített valamit, amiről azt hitte az, amire vágyik. De az élete valójában egy tökéletlen forgatókönyv másodosztályú színészekkel. Mindene megvolt, de valahogy mégis semmije.

Mindent Megmondó hagyta kicsit Amyt a gondolataiba merülni, majd megszólalt:

– Ha nem vagy elégedett a képpel, amit látsz, van egy jó hírem. Tudsz rajta változtatni.

Fülsiketítő vijjogással megérkezett a mentő. Amyt kiszabadították a felismerhetetlenségig összetört autójából, bekötöttek neki egy infúziót és már robogtak is vele a kórház felé.

– Változtatni – ismételte Amy. – Azt hiszed, hogy az olyan könnyű? Egyszer próbáltam, de rájöttem, hogy az sokkal fájdalmasabb. Feladni mindent a bizonytalanért…

Ekkor Mindent Megmondó felírta a tükörre, azt a szót, hogy ILLUSION. Majd megkeverte a betűket, hogy valami más, valami új nyerjen értelmet. Amy kezdte olvasni.

– I ILL. ONUS! Beteg vagyok, valami rosszul megy. Felelősség! – rajzolódott ki előtte. Kérdőn húzta fel a szemöldökét.

– Te vagy a felelős minden cselekedetedért! Te döntöd el, hogy tovább játszod-e a szerepet, ami bukásra van ítélve? Vagy döntesz és változtatsz. Átírod a forgatókönyvet és életed legjobb alakítását nyújtod.

– Átírom – ismételte Amy. Ez tetszett neki. De nem tudta lesz-e elég ereje hozzá.

– Amint meghozod a döntést, én ott leszek melletted és segítek.

A mentő megérkezett a kórházba. Amyt azonnal a műtőbe tolták. Az orvosok és asszisztensek több órán át küzdöttek az életéért.

Mindent Megmondó leroskadt a székére. Nehéz napja volt. Nem könnyű feladat az övé sem. Odagurult számítógépe elé és megnyitotta az „amystewart.dat”fájlt.

Mit szeretnél kedves olvasó? Milyen befejezést? Te is dönthetsz! Ha azt szeretnéd, hogy jó vége legyen a történetnek egyszerűen olvass tovább, de ha az ellenkezőjét, akkor ugorj az „END” bekezdéshez.

Amy gyorsan felépült. Az orvosok alig akarták elhinni, hogy életben marad, nemhogy ilyen ütemben gyógyul. Amy néhány hónap múlva eladta luxusvilláját és szakított Jonassal. Vagyonából alapított egy magániskolát, ahol hátrányos helyzetű gyerekeket segített. Ismertsége révén jótékonysági rendezvényekkel tudta az alapítványt fenntartani. Újra tanított. Amy boldog volt. Ennyi szeretetet még soha nem kapott, mint ezektől a gyerekektől. Biztosan tudta, hogy jól döntött.

END

Egy igen szövevényes könyvtár szerkezetben vannak tárolva az adatok. Mindent Megmondó utálta ezt a részt. Kijelölte a fájlt és áthúzta a „MISSION UNCOMPLETED” mappába. Kitöltötte a jelentést is mellé, amit ilyenkor mindig csatolni kell. Ebben a hónapban ez már a negyedik…

***

Megjelent a MINERVA Capitóliuma kiadványban.

Mi az a Minerva Capitoliuma? A gondolkodó nők magazinja – A HozzáD adott érték