Sharon és Jack sokat ugratták egymást. Sok mindenben különböztek, mégis tökéletes párt alkottak. Jól kiegészítették egymást. Sharon színházba szeretett járni, Jack a jazzre szavazott. Sharon a régiségeket kedvelte, míg Jack a modernt. Akármi is történt, az élet nehéz pillanataiban mindig ott voltak egymásnak, és csak ez számított. Jack mindig azt emlegette, hogy következő életében is a nő mellett fog lenni. Sharon mindig kinevette, nem hitt az e fajta dolgokban.
Az utóbbi időben azonban valami megváltozott. Jack egyik napról a másikra elvesztette állását, míg Sharont előléptették, így sokkal többet dolgozott, mint annak előtte. Nem jutott idő egymásra, elmaradtak a romantikus vacsorák és a meghitt beszélgetések.
Sharon korán kelt. Időben be kellett érnie a munkahelyére, mert fontos szerződést írnak alá egy fontos céggel. Elő kell rá készülnie. Sokkal körültekintőbbnek kell lennie, mint máskor. Nem hibázhat. Most nem.
Lefőzte sebtében a kávéját, gyorsan bekanalazta müzlijét, majd belebújt kedvenc zöld ruhájába. Egy szolid sminket és a ruhájához illő ékszert választott. Csinos volt. Elégedett volt a látvánnyal. Egyáltalán nem látszottak rajta az évek. Jó néhányat letagadhatott volna belőle. Haja már kezdett őszülni, de hajfestéke ezt jól leplezte. Arcát halványan barázdált ráncai keretezték. Nem túl feltűnően, de jelezték az idő múlását. Ezt az utóbbi öt évben szerezte. Amióta Jack elment.
Sharon keményen dolgozott, hiába nem tartozott már a fiatalok közé, nagyon megbízható volt. Szívesen segített kollégáinak, akik szerették és elismerték. Remek kondíciónak örvendett, nem hiába járt jógázni barátnőivel.
Idősebb lánya Suzan, messze élt tőle férjével és az iker fiúkkal. Ritkán látta őket, így nagyon segíteni sem tudott nekik. Kisebbik lánya Betsy viszont itt él a városban, négy sarokra tőle. Sokat találkoznak, főleg mióta kiderült, hogy a lány babát vár. Betsy férje elfoglalt üzletember. A születés várható időpontjában éppen üzleti úton lesz, így Betsy Sharont kérte meg, hogy legyen ott vele a számára olyan fontos pillanatban. Sharon boldogan vállalta a feladatot.
* * *
– Vissza kell mennem, kérlek!
– Nem lehet. Nincs még itt az idő.
– De nekem muszáj visszamennem.
– Nem segíthetek, értsd meg. Miért erőlteted ennyire?
– Nem mondhattam el neki, hogy mennyire szeretem…
* * *
Hajnal kettő óra. Betsy telefonja ébreszti Sharont. Itt az idő. Sharon gyorsan összekapja magát és már indul is a lányért. Szerencsére az utakon nincs nagy forgalom, így időben érnek a kórházba.Gyorsan történnek az események a következő órákban. Betsy ügyesen végrehajtja orvosa utasításait, míg Sharon támogatja mindenben a lányt. Letörli homlokáról az izzadságcseppeket és biztatja, hogy már nincs sok hátra. Sharon ott volt Charlie első lépéseinél, első szavainál s láthatta fejlődését. Ahogy először ivott pohárból, az első kis rajzait… Charlie egyre cseperedett… Már egész komoly dolgokról is lehetett vele beszélgetni. Ha Sharonnak gondja volt, vagy rossz kedve, Charlie azt azonnal megérezte.
Öt évvel később…
A kapocs közöttük még tovább erősödött. Sharon hálás volt a sorsnak, hogy közel engedte unokájához. Sharon egykorú barátnőire gondolt, akiknek mindez nem adatott meg.
Sharon sok időt töltött Charlieval. Mivel Betsy férje üzleti ügyben továbbra is sokat volt távol, Sharon minden szabadidejét az unokájával töltötte. Így legalább Betsynek is több ideje maradt magára. Hálás is volt ezért neki.
Egyszer csak megérkezik Charlie. Sharon látta meg először, ő vághatta el a köldökzsinórt. Leírhatatlan érzés járta át. Amikor a kezébe vette a kis törékeny apróságot, örömkönnyek tolultak a szemébe. Csodálatos érzés volt az unokáját a karjaiban tartani. Úgy érezte, mintha a lelke szárnyalna. Szerencsésnek érezte magát. Csak nézett a kis jövevény szemébe, s valami láthatatlan kötelék szövődött közöttük, valami leírhatatlan, kimondhatatlan. Örökre.
Sharon kissé ideges, de próbálja Betsyt nyugtatni. Már nem emlékezett mi történik ilyenkor pontosan. Emlékszik a fájdalomra, de nem tudja pontosan megfogalmazni azt. Nincs mihez hasonlítani, hiába kérdezgeti Betsy. Ezt már réges régen elfelejtette. Egyedül az öröm érzése maradt meg, milyen volt lányait a kezében tartani. Na ezt, nem lehet kitörölni az emlékezetéből.
– Mi a baj? – kérdezte egyszer.
– Honnan veszed, hogy valami baj van?
– Látom a szemeden. Szomorú vagy.
Igen…, van némi gondom az egyik új kollégámmal – kezdett bele Sharon a történetbe. Aznap délután Sharon születésnapi vacsorára várta családját. Suzan egyedül érkezett, Betsyt férje és Charlie kísérte el. Töltött csirkét sütött, ez volt évek óta az ilyenkor szokásos menü.Az este nagyon kellemesen telt, sokat emlegették a régmúlt időket, rég nem hallott történetek kerültek napvilágra, még abból az időből amikor Suzan és Betsy gyerekek voltak.Ránézett Charliera, majd könnyek között átölelte. Nem is értette, hogyan juthatott ez a fiatalember eszébe.
Elérkezett az este fénypontja. Utoljára Charlie adta át az ajándékát. Egy különleges ékszerdobozt tartott a kezében. Sharon izgatottan bontotta ki a csomagot. Csodálkozással vegyes elragadtatás ült ki az arcára. Egy gyönyörű ékköves gyűrű lapult a dobozka mélyén. Csodálatos volt. Mindig is vágyott egy ilyenre. Jacktől ezt kért az 50. születésnapjára, de már nem kaphatta meg.
Charlie már a húszas éveiben járt. Igazi fiatalemberré nőtte ki magát. Egy jó nevű ügyvédi irodában dolgozott.
10 évvel később…
Visszagondolva maga sem tudta, miért mesélte el ilyen részletesen a kisfiúnak. Sharon úgy érezte, Charlie sokkal idősebb a koránál. Mintha évezredek óta ismerné. Fiatal kora ellenére a kisfiú sokkal jobban megérti őt, mint a saját lányai.
– De hát miért kapom ezt tőled? – kérdezte Sharon meghatottan.
– Mert szeretlek! – hangzott a válasz. – Mindig is szerettelek. Eddig még nem volt alkalmam ezt így elmondani – folytatta Charlie.
– Egészen megrémítesz – felelte Sharon. – Mintha nem is te lennél. Olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást, és… – de mielőtt folytathatta volna, Charlie közbevágott.
– Nagyon régóta ismerjük egymást… nem most találkoztunk először…
Sharon ajkára fagyott a szó. Szinte lebénult. Agyában fénysebességgel cikáztak a gondolatok, az emlékek… amik próbáltak egy hihető képpé összeállni. De hogy?… mi?…hogy ez a fiatalember…. talán mégis… nem, az nem lehet…. butaság.
Tudom, hogy nem hiszed el, és most össze vagy zavarodva – folytatta Charlie higgadtan. – Azért jöttem vissza, hogy ezt elmondhassam. Sharon halála után nem sokkal Charlie megnősült. Nem sokkal rá megszületett kislánya, Sarah…
Öt évvel később…
Sharon átölelte Charliet, majd heves zokogásban tört ki.