Író születik 4. – Most – később vagy soha?

Kristóf a szobájában játszott. Piros kis autóját próbálgatta beilleszteni a garázsba, amit tavaly karácsonykor kapott nagypapájától. Nem sikerült, hiába próbálgatta ügyesen kis ujjacskájával a helyére rakni. Segítségért kiáltott:

  • Apa, gyere velem játszani! Nem tudom egyedül megcsinálni!

Nem érkezett válasz. A kisfiú tovább játszott, megpróbálta a kék autóval is az előbb említett műveletet. A kék autó is hasonlóan engedetlen volt, mint a piros. Újabb kérés hagyta el a kisfiú száját.

  • Apa, hol vagy már?
  • Most nem érek rá, dolgom van! – hallatszott a tompa válasz a nappali rejtekéből.

Kristóf elővette kedvenc sárga autóját, amiről úgy gondolta, hogy méretét tekintve éppen megfelelő lesz számára. Igen ám, de a helyrerakó művelet során a jármű éppen beszorult a garázsajtó bejáratánál.

  • Apa! – kiabált most már dühösen a kisfiú.

Felugrott és felvéve a megengedhető legnagyobb sebességet, kiviharzott a játékszobából. Kipirosodott arccal állt édesapja elé és vonta kérdőre.

  • Miért nem segítesz nekem?
  • Kicsim tudod, hogy dolgoznom kell. Ezt még be kell fejeznem. Holnap nagyon fontos tárgyalásra készülök, ha nem csinálom meg elveszíthetem az állásom!
  • Apa, mennyit keresel egy óra alatt?

A férfi értetlenül állt a kérdés előtt, de mégis gyorsan válaszolt:

  • Tízezret!

A kisfiú kisvártatva visszatért szobájából kezében a tavaly húsvétkor kapott perselyével, amiből kis kotorászás után kivett egy bankót. Odanyújtotta apjának.

  • Tessék! Akkor most gyere velem kiszabadítani az elakadt autóm.